Karcsi és a Boxer

Egyszer volt hol nem volt volt egy kisfiú. Ennek a kisfiúnak születésnapjára vettek a szülei egy boxer kutyát. 

Karcsi és a kis kan kutyus között nagyon nagy bizalom alakult ki az évek során. Minden nap játszottak együtt, amikor csak lehetett közösen töltötték az idejüket. Még aludni is egy ágyban aludtak.

-Karcsikám, elkésel az iskolából! - szólt az anyja, Terike.

Karcsi elnyúlt a szőnyegen és simogatta Bob, a boxer szőrét.

- Még nem akarok menni! - Nyávogott az anyjának.

- Majd délután folytatódik a játék, de most nem mondom még egyszer! 

-Jó.. -Így Karcsi elment a kutya nélkül iskolába. Ez az időszak volt számukra a legrosszabb. Bob is nyüszített a kis gazdija után, és Karcsi is nehezen viselte. Hogy melyikük számára volt elviselhetetlenebb, nem is lehet megmondani. 

-Gyerekek, most lapozzatok a 24 oldalra, és csináljuk meg közösen

A hatos feladatot.

Karcsi csak bámult ki az ablakon és nem.érdekelte az egész. Nehéz az élet a 4. osztályosoknak a kutyájuk nélkül, nem igaz?

Karcsi végre kiszabadult az iskolából, és egyenesen hazafelé tartott. Mikor hazáért... Nem tudott meg sem szólalni. Imádott kutyája, Bob nem üdvözölte a kapunál, mint egyébként. Gyorsan körbe futotta a kertet, Bob nevét kiabálta, de semmi válasz.

- Boooob!! - Percről percre egyre jobban elveszítette a reményt. Bement a lakásba is, ott is körül nézett, hátha az anyja elfelejtette kiengedni a házból a boxert mielőtt dolgozni indult. A kutyát ezúttal sem találta sehol. Bőgni kezdett.

Miután össze szedte magát, kiment a kapun és biciklivel bejárta az utcákat. Nem találta sehol Bobot. 

- Elnézést, nem látott egy boxert? Így néz ki! - És megmutatta a telefonjában a kutyája képeit.

-Sajnálom kisfiam, semmi hasonlót nem láttam.

Immár teljesen beesteledett. Tudta, hogy a szülei aggódni fognak, mivel semmit nem tudnak arról hova ment és mikor jön.

Így hát hazament.

- TE MÉGIS MERRE JÁRTÁL EGÉSZ NAP, KÁROLY?! -Vonta kérdőre az anyja. 

- Bob nincs meg...

-Ez akkor sem mentség! Indíts a szobádba! MOST!

Karcsi kénytelen kelletlen a szobájába ment és magára csutka az ajtót. Na most mi legyen? Megvan! Kimászott az ablakon és tovább kereste a kutyát... Éjszaka... Egy kisgyerek... A környéket jól ismerte, de az sötétség számtalan ismeretlen hangot hordozott magában. Baglyok huhogása és a tücsök ciripelése mellett megjelentek egyéb, Karcsi számára soha nem hallott hangok is. Életében először most látott denevért is!

Ment tovább, bár már félt, de a félelme mellett nagyobb volt a vágya hogy megtalálja Bobot.

Óráknak tűnő percek után egy sikátorba tévedt, ahol még nappal sem volt sose. Már nagyon fázott, és majdnem feladta a reményt, mikor meghallotta a jól ismert nyüszítést.

-BOB?! 😱

A hang felerősödött, ahogy a boxer megismerte Karcsi hangját. A gyerek követte a hangot míg végül rálelt egy konténerre. Az ugatás belülről jött.. Csak nem?

- Mindjárt kiszedlek! 

***

Ezekben a pillanatokban a Mészáros család bejelentette a gyerekük eltűnését.

-Azonnal küldjék ki a járőr szolgálatot, a 9 éves fiunknak nyoma veszett! 

Karcsi közben felnyitotta a konténer fedelét, a boxer kiugrott belőle, ledöntötte a lábáról a kisgazdát és jó alaposan képen nyalta. Nagy boldogan hazamentek és a szülők megörültek nekik, majd elhatározták hogy Bobot, a boxert beadják kutyaiskolába, így nappal ő is le lesz foglalva és nem jut eszébe még egyszer kóborolni a városba. Így Karcsi is megnyugodhat, hogy legközelebb nem tűnik el a kutyája.

Itt a vége fuss el véle, mese tovább nincs. Karcsi és a Boxer mai napig boldogan élnek :-) 

Királyfi és a szegénylány

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kis királyfi. Ez a kis királyfi mindent megkapott a királytól és a királynétől. A királyságban lakott egy szegény parasztlány. Az ő szülei éjt nappallá téve dolgoztak, hogy a szükséges életfeltételeket megteremtsék a 6 gyermeküknek.Igen ám, csak volt amiben a kis királyfi hiányt szenvedett: a szülei mindig az ország ügyeit intézték ezért egy szem gyerekükre aligha maradt idejük. Dávidkával többnyire a dajkája foglalkozott a szülők helyett. Míg Mariska a szegény sorsú lány anyagiakban nem is, de családi szeretetből kapott rendesen. Ez a két kisgyerek rangi hovatartozásuk ellenére is jól elvoltak együtt. Míg nem teltek múltak az évek, más főiskolára jelentkeztek, a Dávidka egy elitebb suliba, míg a lány szülei csak egy szegényebb helyi iskolába küldhették érettségi után a lányukat. Pedig nagyon jó lett a pontszáma, jobb is mint a királyfinknak. Csak hát ez egy anyagias világ, itt a pénz beszél. Akinek nincs az könnyen lesüllyed hiába tanult ember... Míg ha nem is vagy agyilag a toppon, de tehetős vagy, akkor nyitva van előtted az egész világ. Szó mi szó: ez így nincs rendjén, de erről nem tehetett sem Dávidka sem Mariska, hogy hova szánták őket az égiek.
Mariska az agyával küzdött, jobbnál jobb jegyeket ért el, még ösztöndíjat is kapott. Ezt mindig félrerakta ugyanis az apja ragaszkodott hozzá, hogy engedje meg, továbbá is hagy fizessék ők a tanuláshoz szükséges jegyzetet, könyveket, stb. Dávidkának ezzel ellenben igen jó sora volt ugye, ezt pedig kellő képpen nem is tudta felfogni. Magasról tett az egész iskolára, ennek az lett a vége, hogy Mariskával ellentétben nem hogy ösztöndíjat nem kapott, de még az egyetemről is eltanácsolták.
Pár év eltelte után Mariska diplomával a kezében vígan sétálgatott a királyságban. Már előre gondolkodott arról, hogy az évek során felhalmozott ösztöndíjat be kéne fektetni egy saját boltba. Ahol a diploma ajándék gyanánt kapott farmja termékeit fogja árusítani. Lesz benne minőségi gyümölcs és zöldség illetve friss tehén tej.Épp a bolt lehetséges helyét nézte amikor.... Amikor a híd alatt meglátta egy rég nem látott gyermekkori barátját. Nem is akarta először elhinni. Közelebb ment.
- Dávid te vagy az? - az emberen látszott hogy egy ideje nem látott borotvát és normális élelmiszerhez sem jutott. Veszélyesen nézett ki.
- Mariska? Hát te?
- Ezt inkább én kérdezném... Hogy kerülsz te ide ilyen állapotban?
Dávid belefogott a magyarázatba. Elmesélte hogy a főiskoláról kidobták a 4. féléve előtt, mert nem tudott megfelelően teljesíteni. Mondta azt is, hogy sajnálatos módon a szülei elhaláloztak amikor a szomszédos királytól tartottak hazafelé. A hintójuk elé befogott lovak megvadultak a vihartól és a tenger jeges vizébe vesztek... A király és a királyné azonnal szörnyet halt.
 - És örököltem egy csomó pénzt - mondta semmibe meredő tekintettel. - Örököltem egy palotát, a szomszédos királylányt hozzám adták. De nekem nem volt elég... Semmi nem volt
elég... - Kis ideig úgy tűnt már meg sem akar szólalni.- az asszony szült nekem egy kislányt... Aztán egyik nap összevesztünk. Én elkezdtem inni, majd minden nap részegen mentem haza. A feleségem megelégelte a viselkedésem. Válópert nyújtott be. A lányomat elvitte!
Mariska még várt, nem tudta, mit mondjon.
-Szerencsejátékokba kezdtem - folytatta végül. Látszott rajta, hogy valamit lát maga előtt. Ezt csak betippelni lehetett.. Talán a palota? A kislány? Nem tudhatjuk.
- Nagyon sajnálom, Dávid... - Mariska együtt érzett, bár a lelke mélyén tudta hogy a problémákat nem a piával és a szerencsejátékkal kell megoldani...
- Veled mi történt azóta? Szép nagy lány lettél... - Mariska először látott valami érzést átsuhanni a fickó arcán.
- Köszönöm. Remekül sikerült az államvizsgám. Most készülök egy boltot nyitni. Tudod a szüleimmel mezőgazdasági tevékenységet folytatunk. Így lesz egy farmom, ahonnan a megtermelt termékeket a boltomban fogom eladni.
-Gratulálok!
Ennyi volt köztük a beszélgetés. Mariska leült a földre és csakúgy léteztek egymás mellett. Ezt követően a lány minden nap eljött Dávidkához és fokozatosan megszerette. Kislány korában csupán jó barátnak tartotta a fiút, mostanra pedig gyengéd érzéseket táplált iránta.
-Talán kéne valaki eladó a boltomban... Nem árulhatok és szedhetem be a termést egyszerre... Persze a testvéreim is sokat segítenek...
 -Legyek én az eladó? biztos?
- Nem mondtam volna ha nem így lenne.
 Ekkor történt meg először hogy Dávidka belépett a lány boltjába. Körbe járták a farmot is. Mariska lelkesen magyarázni kezdte, hogy melyik zöldség mikor érik, hogyan kell learatni a búzát, és arról is hogy most egy új traktorra gyűjt.Dávidka nem bírt tovább a hormonokkal: elcsattant életük első közös csókja.
- Mit is mondtál arról a traktorról? - Kérdezte Dávid kicsit feszengő hangulatban. Talán nem tudta hirtelen mit érez a lány iránt.
- Ez komoly volt? Mert ha igen... Én is szeretlek Öhm...Pár percig kicsit feszült csendben álldogáltak a krumpli föld közepén. Majd Dávidka törte meg a csendet.- Tudom, hogy nincs semmim az ég világon, tudom, hogy elvertem apám rengeteg vagyonát tudom hogy...
- Az nem számít! Nekem csak az számít hogy szeress. És hagyj fel az itallal... A szerencsejátékkal is. -Majd Mariska érzelmesen átkarolta szerelmét. - Legyél mellettem, a többit majd megoldjuk.
 - Mariska.. Megtisztelnél azzal, ha hozzám jönnél feleségül? :$ persze csak ha akarod...és... Ha...
- Ne mondj többet. IGEN, TERMÉSZETESEN IGENT mondok!!!
Ezután a lány szülei összehívták a közeli s távoli rokonságot és lakodalmat rendezték a két fiatalnak. Ezentúl mindenben számíthattak egymásra született 3 gyermekük 2 fiú és egy lány. Majd boldogan éltek míg meg nem haltak.

Tüske Géza

Egyszer volt hol nem volt az Óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr élt egy sün család. 
A legkisebbik süni nem volt megelégedve a tüskés kis testével. Az erdőben szeretett volna játszani a többi állat kölyökkel, de ők féltek tőle hogy játék közben megszúrja őket. Így hát a Tüske családnak nem volt könnyű dolga... Ők voltak az egyetlen tüskés família az egész erdőben!
Tüske Böske, az anya süni aggódott legkisebb fiáért. Elképzelése sem volt róla miként lehetne a kicsi tűpárnát meggyőzni hogy fogadja el, ilyennek született. Egy szép nyári napon a kis süni, Tüske Géza anyjához szólt :
- Anyám, elmegyek szerencsét próbálni és megkeresem azt a tüskés teremtést, akit nekem szántak az égiek. Isten veletek!
Édesanyja szíve fájt e döntés miatt de nem volt más választása, gondolta, hagy próbáljon az a gyerek szerencsét. Ha nem megy, úgyis visszajön a szülői házba.

Géza ment ment mendegélt árkon bokron, hegyen völgyön és patakokon keresztül. Míg nem látott egy élőlényt....
-Szia! Ki vagy? Én Tüske Géza vagyok  - próbált valami féle kapcsolatot kezdeményezni a másik sünnel.
Hanem az összegömbölyödött és nem is volt hajlandó bemutatkozni a Gézának. A kis sün teljesen elszomorodott nem is tudta hogy mit kezdjen. Először találkozott fajtársával, és még csak nem is örülnek neki  
Útra kelt, gondolta, először nem járt sikerrel, de legközelebb majd minden jóra fordul. 
Süni barátunk már nagyon fázott, a nap is kezdett lemenni, nyár ellenére is az éjszakák hűvösebbek. Eleredt az eső is. Tüskés Géza keresett magának egy jó kis faodút, ahová be tudott húzódni a csúnya idő elől.
Másnap reggel azzal az elhatározással ébredt, hogy ma már megtalálja a szerelmet. Így is történt, útra kelt ismét. Hosszú kilométeres séta után, jó néhány domboldalról való lecsúszás után végre megpillantotta egy újabb fajtársát. Oda ment hozzá hogy üdvözölje. Illedelmesen bemutatkozott a nősténynek ám az bátortalanul motyogott valamit, hogy barátja van és odébb állt. Kicsi süni most már egyáltalán nem látta értelmét ennek a barátnő keresésnek. Éhes volt, anyukája főztje nélkül nem is volt olyan jó sora, mint otthon a testvérei között.
Harmadnap újra útra kelt, de ezúttal már nem is reménykedett semmiben. Tudatalatt már is hazafelé tartott. Mikor már elérte a sövényt, ami után nem sokkal az ő otthona következik, megjelent egy tarajos sül. Mit ne mondjak, Tüske Gézának a szava is elállt, tátott szájjal nézte a szeme elé táruló földi angyalt.
-Szia! Anna vagyok. Láttam hogy erre jársz az utóbbi napokban. Mi célod erre fele?- érdeklődött kedvesen a lány.  
Erre Géza csak összefüggéstelenül hetet havat összehordott míg meg tudott szólalni rendesen.
- Az én nevem Tüske Géza. Itt lakunk a sövény mögött. 
Majd addig addig beszélgettek amíg teljesen megszerették egymást. Tüske Géza hazavitte Tarajos Annát a családjához, hívtak egy papot aki azonnal össze is eskette őket.
Itt a vége fuss el véle ha Tüske Géza nem találta volna meg élete szerelmét, talán az én mesém is tovább tartott volna

Huncutkák

Egyszer volt, hol nem volt volt 3 huncutka. Elhatározták hogy világot látnak és elindultak amerre láttak... Mentek mentek mendegéltek míg nem egyszer kitalálta a 3 huncut hogy menjenek el egy luxus hajó kirándulásra. Így is lett. Ugyan nem volt miből, de szépen belógtak potyautasként a fedélzetére. Elindultak, majd miután már mindenhol emberek voltak ők is kimerészkedtek a rejtekhelyükről és tanakodni kezdtek. Rendben van hogy bejutottak... De mégis egy kabinban sokkal jobb lenne álomra hajtani a fejüket mint a mentőcsónakban bújkálni. Így tehát huncut Pityu előállt azzal az ötlettel, hogy próbáljanak szerencsét és üssenek le 3 embert akinek elfoglalják a kabinjukat. Igen ám...csak hogy ekkor huncut Réka addig addig gyönyörködött a tájban és játszotta az agyát mígnem sikerült beleesni a tenger hullámzó vizébe. 
-Segítség- jajveszékelt a huncutka. Huncut Fancsi és huncut Pityu tanakodni kezdtek mit kezdjenek pórul járt társukkal? 
-Majd beugrok érte - huncut Pityu már mászott is volna a korlátra hogy a habokba vesse magát. Ám huncut Fancsi mást talált ki.
- Ha beugrasz csak téged is ki kell menteni, ezzel nem segítesz sokat.
-Van más ötlet? 
Eközben szerencsétlen huncutka már elég távol került a hajótól és már teljesen reménytelennek látszott a helyzete. Mígnem felfedezték hogy van egy mentő öv a hajó oldalán. Csak hogy huncutka már nagyon messzire sodródott... 
-ÁÁH hagyjatok meghalni! -Huncut Réka már feladta, gondolta most már teljesen mindegy, majd valahogy szépen meghal a habok között vagy megpróbálja utol érni a hajót. Másik két huncut próbált kitalálni valamit még....de sajnos nem sikerült. 
Ekkor huncut Fancsika fejében felvillant egy villanykörte, talán lesz egy jó ötlet...meg is osztotta huncut Pityulival.
- Karatézzuk le a kapitányt és forduljunk vissza huncut Rékáért, aztán ledobjuk a mentő övet. Huncut Pityu megörült az ötletnek, más lehetőség úgy sem maradt...így hát elindultak a....a... Ahol van a kormány kerék. 
A kapitány mit sem sejtve vígan fütyörészett és hátra fordult az ajtó nyitás hangjára. 
- ide tilos a belépés uram és hölgyem.
-Sajnos ezt most nem fogjuk megbeszélni - a két huncut ártalmatlanította a karate tudásával a kapitányt majd huncut Fancsika megfogta a kormány kereket. 
- Majd én! -Mondta a másik huncut. 
-Az én ötletem volt!- kérte ki magának a kis huncutka. Addig addig dulakodtak míg sikerült megegyezniük. Huncut pityuka a jobb míg huncut Fancsika a bal kezével kormányoz. Így megfordult szépen a hajó. Majd huncut Réka kezdte feladni a reményt aztán meglátta, hogy a távolban a hajó felé közeledik. 
-Létezik hogy értem jönnek? -gondolkodott. 
A luxus hajó végre megérkezett huncut Rékához és szerencsére nem is ütötték el. Huncut Fancsika bedobta a mentő övet és huncut Pityulival együtt kihúzták s szerencsétlen huncutkát. 
-Hála nektek megmenekültem! -Huncutéknál nagy volt az öröm, és tovább folytatták útjukat a tenger végtelennek tűnő kékségében. Itt a vége fuss el véle, mese tovább nincs. S tán még mindig huncutkodnak, ha még meg nem unták.

Józsi és Mari kalandjai a tanyán

Szépen sütött a nap, szebben nem is igen süthetett volna már. Józsi éppen olajozta a traktorját, Mari pedig neki állt Julival és Bözsivel szalonnát sütni a kinti grillsütőn. Bezony ám! A Kovács család eltért a megszokottól és meglepték saját magukat egy kis kinti sütögetéssel.
- Hej, lányom!- ripakodik rá Mari nénje a Julira.- Fordíjjad mán megfele azt a szalonnát, mer' biz mondom én, odaég!
- Jól van no, édösanyám, csak elkalandoztam.
Ekkor odalépett a kishúg, Bözsi.
- Ugyan mi jár a fejedben, nővérem?- mosolygott magában.- Csak nem a Pityuka?
- Csitujj má, te!- a Juli feje teljesen vörös.
A családfő végre valahára kimászik a traktor alól, felnéz az égre, majd a lányaira.- Juli, nem tom ki az a Pityu, de meg ne tudjam, hogy rosszaságot csinál veled!
- Ugyan apuka, nincs semmi ilyesmi! Mindegy, megyek inkább és megetetem a disznajokat. Bözsi, te intézd el a csirkéket!
Így hát a lányok az állatokkal voltak elfoglalva, amíg az anya sütötte a szalonnát, és a kis kolbászokat, tojást, meg mindenféle jót, amit csak egy paraszt elképzelhet.
Mit ne mondjunk, a disznók, kacsák, csirkék, birkák megetetése után, illetve a kutyával való séta után jól esett a kis egyszerű vacsorájuk elfogyasztása. A nap már nem is nagyon látszott az égen, mivel már majdnem beesteledett.
- Hol a Karcsi és a Bandi?- kérdezte a Józsi.
- Nem tudtad, apjuk?- így Mari néni.- Elmentek a drága anyádhoz egy kis tojással.
- Még mindig nem akar tojni a csirkéje?! De hisz a múltkor adtunk neki egyet ingyé!
Bizony ám, Józsi még mindig abban a téved tudatban él, hogy az anyjának tyúkot adtak, pedig az olyan kakas volt, hogy annál már nehezebb kakasabbnak lenni.
- Apuu!- nyávogott Juli.
- Mit akarsz? Nincs pé'zem.
- Nem is kell.- így a lyány.- De haaad menjek egy kört a traktoroddal!
Na erre Józsi eléggé ideges lett.
- Mégis mit képzelsz magadról?! Nem fogom odaadni egy takony 16 éves lánynak a traktorom!
- De csak egy...- próbálkozott tovább.
- Azt hiszed, nem tudom, mire megy ki a játék?! csak ahhoz a Pityuhoz akarsz elbrümmögni!
- Tényleg nem!
- Elég volt! Eridjé' a szobádba mostan!!
Hát a Juli bőgve elrohant és befeküdt bőgni az ágyába. Egyszerűen nem tudta megérteni, miért nem hisz neki az apja? A nagy fenét fogják megmondani, mit tegyen! Amikor mindenki lefekszik aludni, majd akkor elcsórja a kulcsot és száguldozik a trakesszal. És, ha már ott jár, megnézheti imádott Pityuját is. <3

Elütötte a kakukkos óra az éjfelet, a Bözsi már rég horkolt a Juli melletti ágyban, mivelhogy tetszik nem tetszik, közös volt a szobájuk, akárcsak a 2 bátyuknak: Karcsinak és Bandinak.
Juliska tehát fogta magát és kilopódzott a házbúl. Már meg is látta a traktorjukat, amibe már 4 éve bele volt szerelmesedve és azóta is ki akarta volna egy kör erejéig próbálni. Csakhogy az apja sosem engedte neki, merthogy nőnek nem való a mezőgazdasági traktorizálás. Az anyja pedig féltette Julit, nehogy összetörje magát vagy a traktort.
De most végre itt a nagy, soha vissza nem térő lehetőség! Elcsente a kulcsot és már csak be kell indítani és mehet a móka.
Hanem aztán mégsem történ semmi sem. Juli kiszállt, tanakodott, megpróbálta mégegyszer beindítani, de semmi.
- A fenébe.. Talán az Isten sem akarja, hogy traktort vezessek. :(
Így visszament az ágyába és reggelig fel sem ébredt.
Kukorékol másnap a kakas, a ház népe kezd ébredezni, aztán józsi felordít:
- KOVÁCS JULIANNA!!
- Tessék?- félénken az apja elé járul.
- Nem akarsz valamit mondani nekem?!
- Nos... Jó reggelt!
- NEM! Eltűnt a traktor kulcsa!
- Ja!... - Juli elővette a zsebében felejtett kulcsot.- Itt van... Nem tettem semmit, akartam, de aztán nem indult el és...
- Látod, látod. Mindig meg kell nézni, van e benzin a tartályban. Hát édes lányom, legyen, olyan kitartó vagy, hogy nem bánom. Menj egy kicsit itt a szememelőtt a traktorral és hogy legyen valami haszna is, utána kötöm az ekét azt szántsd fel vele a földet. Na eridjé' amíg meg nem gondolom magam!
Itt a vége fuss el véle, s tán ki tudja, a Juli tán még mindig traktorizál.