Egyszer volt hol nem volt volt egy kisfiú. Ennek a kisfiúnak születésnapjára vettek a szülei egy boxer kutyát.
Karcsi és a kis kan kutyus között nagyon nagy bizalom alakult ki az évek során. Minden nap játszottak együtt, amikor csak lehetett közösen töltötték az idejüket. Még aludni is egy ágyban aludtak.
-Karcsikám, elkésel az iskolából! - szólt az anyja, Terike.
Karcsi elnyúlt a szőnyegen és simogatta Bob, a boxer szőrét.
- Még nem akarok menni! - Nyávogott az anyjának.
- Majd délután folytatódik a játék, de most nem mondom még egyszer!
-Jó.. -Így Karcsi elment a kutya nélkül iskolába. Ez az időszak volt számukra a legrosszabb. Bob is nyüszített a kis gazdija után, és Karcsi is nehezen viselte. Hogy melyikük számára volt elviselhetetlenebb, nem is lehet megmondani.
-Gyerekek, most lapozzatok a 24 oldalra, és csináljuk meg közösen a hatos feladatot.
Karcsi csak bámult ki az ablakon és nem érdekelte az egész. Nehéz az élet a 4. osztályosoknak a kutyájuk nélkül, nem igaz?
Karcsi végre kiszabadult az iskolából, és egyenesen hazafelé tartott. Mikor hazáért... Nem tudott meg sem szólalni. Imádott kutyája, Bob nem üdvözölte a kapunál, mint egyébként. Gyorsan körbe futotta a kertet, Bob nevét kiabálta, de semmi válasz.
- Boooob!! - Percről percre egyre jobban elveszítette a reményt. Bement a lakásba is, ott is körülnézett, hátha az anyja elfelejtette kiengedni a házból a boxert mielőtt dolgozni indult. A kutyát ezúttal sem találta sehol. Bőgni kezdett.
Miután összeszedte magát, kiment a kapun és biciklivel bejárta az utcákat. Nem találta sehol Bobot.
- Elnézést, nem látott egy boxert? Így néz ki! - És megmutatta a telefonjában a kutyája képeit.
-Sajnálom kisfiam, semmi hasonlót nem láttam.
Immár teljesen beesteledett. Tudta, hogy a szülei aggódni fognak, mivel semmit nem tudnak arról hova ment és mikor jön.
Így hát hazament.
- TE MÉGIS MERRE JÁRTÁL EGÉSZ NAP, KÁROLY?! -Vonta kérdőre az anyja.
- Bob nincs meg...
-Ez akkor sem mentség! Indulj a szobádba! MOST!
Karcsi kénytelen kelletlen a szobájába ment és magára csukta az ajtót. Na most mi legyen? Megvan! Kimászott az ablakon és tovább kereste a kutyát... Éjszaka... Egy kisgyerek... A környéket jól ismerte, de az sötétség számtalan ismeretlen hangot hordozott magában. Baglyok huhogása és a tücsök ciripelése mellett megjelentek egyéb, Karcsi számára soha nem hallott hangok is. Életében először most látott denevért is!
Ment tovább, bár már félt, de a félelme mellett nagyobb volt a vágya hogy megtalálja Bobot.
Óráknak tűnő percek után egy sikátorba tévedt, ahol még nappal sem volt sose. Már nagyon fázott, és majdnem feladta a reményt, mikor meghallotta a jól ismert nyüszítést.
-BOB?! 😱
A hang felerősödött, ahogy a boxer megismerte Karcsi hangját. A gyerek követte a hangot míg végül rálelt egy konténerre. Az ugatás belülről jött.. Csak nem?
- Mindjárt kiszedlek!
***
Ezekben a pillanatokban a Mészáros család bejelentette a gyerekük eltűnését.
-Azonnal küldjék ki a járőr szolgálatot, a 9 éves fiunknak nyoma veszett!
Karcsi közben felnyitotta a konténer fedelét, a boxer kiugrott belőle, ledöntötte a lábáról a kisgazdát és jó alaposan képen nyalta. Nagy boldogan hazamentek és a szülők megörültek nekik, majd elhatározták hogy Bobot, a boxert beadják kutyaiskolába, így nappal ő is le lesz foglalva és nem jut eszébe még egyszer kóborolni a városba. Így Karcsi is megnyugodhat, hogy legközelebb nem tűnik el a kutyája.
Itt a vége fuss el véle, mese tovább nincs. Karcsi és a Boxer mai napig boldogan élnek :-)
