Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kis királyfi. Ez a kis királyfi mindent megkapott a királytól és a királynétől. A királyságban lakott egy szegény parasztlány. Az ő szülei éjt nappallá téve dolgoztak, hogy a szükséges életfeltételeket megteremtsék a 6 gyermeküknek.Igen ám, csak volt amiben a kis királyfi hiányt szenvedett: a szülei mindig az ország ügyeit intézték ezért egy szem gyerekükre aligha maradt idejük. Dávidkával többnyire a dajkája foglalkozott a szülők helyett. Míg Mariska a szegény sorsú lány anyagiakban nem is, de családi szeretetből kapott rendesen. Ez a két kisgyerek rangi hovatartozásuk ellenére is jól elvoltak együtt. Míg nem teltek múltak az évek, más főiskolára jelentkeztek, a Dávidka egy elitebb suliba, míg a lány szülei csak egy szegényebb helyi iskolába küldhették érettségi után a lányukat. Pedig nagyon jó lett a pontszáma, jobb is mint a királyfinknak. Csak hát ez egy anyagias világ, itt a pénz beszél. Akinek nincs az könnyen lesüllyed hiába tanult ember... Míg ha nem is vagy agyilag a toppon, de tehetős vagy, akkor nyitva van előtted az egész világ. Szó mi szó: ez így nincs rendjén, de erről nem tehetett sem Dávidka sem Mariska, hogy hova szánták őket az égiek.
Mariska az agyával küzdött, jobbnál jobb jegyeket ért el, még ösztöndíjat is kapott. Ezt mindig félrerakta ugyanis az apja ragaszkodott hozzá, hogy engedje meg, továbbá is hagy fizessék ők a tanuláshoz szükséges jegyzetet, könyveket, stb. Dávidkának ezzel ellenben igen jó sora volt ugye, ezt pedig kellő képpen nem is tudta felfogni. Magasról tett az egész iskolára, ennek az lett a vége, hogy Mariskával ellentétben nem hogy ösztöndíjat nem kapott, de még az egyetemről is eltanácsolták.
Pár év eltelte után Mariska diplomával a kezében vígan sétálgatott a királyságban. Már előre gondolkodott arról, hogy az évek során felhalmozott ösztöndíjat be kéne fektetni egy saját boltba. Ahol a diploma ajándék gyanánt kapott farmja termékeit fogja árusítani. Lesz benne minőségi gyümölcs és zöldség illetve friss tehén tej.Épp a bolt lehetséges helyét nézte amikor.... Amikor a híd alatt meglátta egy rég nem látott gyermekkori barátját. Nem is akarta először elhinni. Közelebb ment.
- Dávid te vagy az? - az emberen látszott hogy egy ideje nem látott borotvát és normális élelmiszerhez sem jutott. Veszélyesen nézett ki.
- Mariska? Hát te?
- Ezt inkább én kérdezném... Hogy kerülsz te ide ilyen állapotban?
Dávid belefogott a magyarázatba. Elmesélte hogy a főiskoláról kidobták a 4. féléve előtt, mert nem tudott megfelelően teljesíteni. Mondta azt is, hogy sajnálatos módon a szülei elhaláloztak amikor a szomszédos királytól tartottak hazafelé. A hintójuk elé befogott lovak megvadultak a vihartól és a tenger jeges vizébe vesztek... A király és a királyné azonnal szörnyet halt.
- És örököltem egy csomó pénzt - mondta semmibe meredő tekintettel. - Örököltem egy palotát, a szomszédos királylányt hozzám adták. De nekem nem volt elég... Semmi nem volt
elég... - Kis ideig úgy tűnt már meg sem akar szólalni.- az asszony szült nekem egy kislányt... Aztán egyik nap összevesztünk. Én elkezdtem inni, majd minden nap részegen mentem haza. A feleségem megelégelte a viselkedésem. Válópert nyújtott be. A lányomat elvitte!
Mariska még várt, nem tudta, mit mondjon.
-Szerencsejátékokba kezdtem - folytatta végül. Látszott rajta, hogy valamit lát maga előtt. Ezt csak betippelni lehetett.. Talán a palota? A kislány? Nem tudhatjuk.
- Nagyon sajnálom, Dávid... - Mariska együtt érzett, bár a lelke mélyén tudta hogy a problémákat nem a piával és a szerencsejátékkal kell megoldani...
- Veled mi történt azóta? Szép nagy lány lettél... - Mariska először látott valami érzést átsuhanni a fickó arcán.
- Köszönöm. Remekül sikerült az államvizsgám. Most készülök egy boltot nyitni. Tudod a szüleimmel mezőgazdasági tevékenységet folytatunk. Így lesz egy farmom, ahonnan a megtermelt termékeket a boltomban fogom eladni.
-Gratulálok!
Ennyi volt köztük a beszélgetés. Mariska leült a földre és csakúgy léteztek egymás mellett. Ezt követően a lány minden nap eljött Dávidkához és fokozatosan megszerette. Kislány korában csupán jó barátnak tartotta a fiút, mostanra pedig gyengéd érzéseket táplált iránta.
-Talán kéne valaki eladó a boltomban... Nem árulhatok és szedhetem be a termést egyszerre... Persze a testvéreim is sokat segítenek...
-Legyek én az eladó? biztos?
- Nem mondtam volna ha nem így lenne.
Ekkor történt meg először hogy Dávidka belépett a lány boltjába. Körbe járták a farmot is. Mariska lelkesen magyarázni kezdte, hogy melyik zöldség mikor érik, hogyan kell learatni a búzát, és arról is hogy most egy új traktorra gyűjt.Dávidka nem bírt tovább a hormonokkal: elcsattant életük első közös csókja.
- Mit is mondtál arról a traktorról? - Kérdezte Dávid kicsit feszengő hangulatban. Talán nem tudta hirtelen mit érez a lány iránt.
- Ez komoly volt? Mert ha igen... Én is szeretlek Öhm...Pár percig kicsit feszült csendben álldogáltak a krumpli föld közepén. Majd Dávidka törte meg a csendet.- Tudom, hogy nincs semmim az ég világon, tudom, hogy elvertem apám rengeteg vagyonát tudom hogy...
- Az nem számít! Nekem csak az számít hogy szeress. És hagyj fel az itallal... A szerencsejátékkal is. -Majd Mariska érzelmesen átkarolta szerelmét. - Legyél mellettem, a többit majd megoldjuk.
- Mariska.. Megtisztelnél azzal, ha hozzám jönnél feleségül? :$ persze csak ha akarod...és... Ha...
- Ne mondj többet. IGEN, TERMÉSZETESEN IGENT mondok!!!
Ezután a lány szülei összehívták a közeli s távoli rokonságot és lakodalmat rendezték a két fiatalnak. Ezentúl mindenben számíthattak egymásra született 3 gyermekük 2 fiú és egy lány. Majd boldogan éltek míg meg nem haltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése