Tüske Géza

Egyszer volt hol nem volt az Óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr élt egy sün család. 
A legkisebbik süni nem volt megelégedve a tüskés kis testével. Az erdőben szeretett volna játszani a többi állat kölyökkel, de ők féltek tőle hogy játék közben megszúrja őket. Így hát a Tüske családnak nem volt könnyű dolga... Ők voltak az egyetlen tüskés família az egész erdőben!
Tüske Böske, az anya süni aggódott legkisebb fiáért. Elképzelése sem volt róla miként lehetne a kicsi tűpárnát meggyőzni hogy fogadja el, ilyennek született. Egy szép nyári napon a kis süni, Tüske Géza anyjához szólt :
- Anyám, elmegyek szerencsét próbálni és megkeresem azt a tüskés teremtést, akit nekem szántak az égiek. Isten veletek!
Édesanyja szíve fájt e döntés miatt de nem volt más választása, gondolta, hagy próbáljon az a gyerek szerencsét. Ha nem megy, úgyis visszajön a szülői házba.

Géza ment ment mendegélt árkon bokron, hegyen völgyön és patakokon keresztül. Míg nem látott egy élőlényt....
-Szia! Ki vagy? Én Tüske Géza vagyok  - próbált valami féle kapcsolatot kezdeményezni a másik sünnel.
Hanem az összegömbölyödött és nem is volt hajlandó bemutatkozni a Gézának. A kis sün teljesen elszomorodott nem is tudta hogy mit kezdjen. Először találkozott fajtársával, és még csak nem is örülnek neki  
Útra kelt, gondolta, először nem járt sikerrel, de legközelebb majd minden jóra fordul. 
Süni barátunk már nagyon fázott, a nap is kezdett lemenni, nyár ellenére is az éjszakák hűvösebbek. Eleredt az eső is. Tüskés Géza keresett magának egy jó kis faodút, ahová be tudott húzódni a csúnya idő elől.
Másnap reggel azzal az elhatározással ébredt, hogy ma már megtalálja a szerelmet. Így is történt, útra kelt ismét. Hosszú kilométeres séta után, jó néhány domboldalról való lecsúszás után végre megpillantotta egy újabb fajtársát. Oda ment hozzá hogy üdvözölje. Illedelmesen bemutatkozott a nősténynek ám az bátortalanul motyogott valamit, hogy barátja van és odébb állt. Kicsi süni most már egyáltalán nem látta értelmét ennek a barátnő keresésnek. Éhes volt, anyukája főztje nélkül nem is volt olyan jó sora, mint otthon a testvérei között.
Harmadnap újra útra kelt, de ezúttal már nem is reménykedett semmiben. Tudatalatt már is hazafelé tartott. Mikor már elérte a sövényt, ami után nem sokkal az ő otthona következik, megjelent egy tarajos sül. Mit ne mondjak, Tüske Gézának a szava is elállt, tátott szájjal nézte a szeme elé táruló földi angyalt.
-Szia! Anna vagyok. Láttam hogy erre jársz az utóbbi napokban. Mi célod erre fele?- érdeklődött kedvesen a lány.  
Erre Géza csak összefüggéstelenül hetet havat összehordott míg meg tudott szólalni rendesen.
- Az én nevem Tüske Géza. Itt lakunk a sövény mögött. 
Majd addig addig beszélgettek amíg teljesen megszerették egymást. Tüske Géza hazavitte Tarajos Annát a családjához, hívtak egy papot aki azonnal össze is eskette őket.
Itt a vége fuss el véle ha Tüske Géza nem találta volna meg élete szerelmét, talán az én mesém is tovább tartott volna