Tüske Géza

Egyszer volt hol nem volt az Óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr élt egy sün család. 
A legkisebbik süni nem volt megelégedve a tüskés kis testével. Az erdőben szeretett volna játszani a többi állat kölyökkel, de ők féltek tőle hogy játék közben megszúrja őket. Így hát a Tüske családnak nem volt könnyű dolga... Ők voltak az egyetlen tüskés família az egész erdőben!
Tüske Böske, az anya süni aggódott legkisebb fiáért. Elképzelése sem volt róla miként lehetne a kicsi tűpárnát meggyőzni hogy fogadja el, ilyennek született. Egy szép nyári napon a kis süni, Tüske Géza anyjához szólt :
- Anyám, elmegyek szerencsét próbálni és megkeresem azt a tüskés teremtést, akit nekem szántak az égiek. Isten veletek!
Édesanyja szíve fájt e döntés miatt de nem volt más választása, gondolta, hagy próbáljon az a gyerek szerencsét. Ha nem megy, úgyis visszajön a szülői házba.

Géza ment ment mendegélt árkon bokron, hegyen völgyön és patakokon keresztül. Míg nem látott egy élőlényt....
-Szia! Ki vagy? Én Tüske Géza vagyok  - próbált valami féle kapcsolatot kezdeményezni a másik sünnel.
Hanem az összegömbölyödött és nem is volt hajlandó bemutatkozni a Gézának. A kis sün teljesen elszomorodott nem is tudta hogy mit kezdjen. Először találkozott fajtársával, és még csak nem is örülnek neki  
Útra kelt, gondolta, először nem járt sikerrel, de legközelebb majd minden jóra fordul. 
Süni barátunk már nagyon fázott, a nap is kezdett lemenni, nyár ellenére is az éjszakák hűvösebbek. Eleredt az eső is. Tüskés Géza keresett magának egy jó kis faodút, ahová be tudott húzódni a csúnya idő elől.
Másnap reggel azzal az elhatározással ébredt, hogy ma már megtalálja a szerelmet. Így is történt, útra kelt ismét. Hosszú kilométeres séta után, jó néhány domboldalról való lecsúszás után végre megpillantotta egy újabb fajtársát. Oda ment hozzá hogy üdvözölje. Illedelmesen bemutatkozott a nősténynek ám az bátortalanul motyogott valamit, hogy barátja van és odébb állt. Kicsi süni most már egyáltalán nem látta értelmét ennek a barátnő keresésnek. Éhes volt, anyukája főztje nélkül nem is volt olyan jó sora, mint otthon a testvérei között.
Harmadnap újra útra kelt, de ezúttal már nem is reménykedett semmiben. Tudatalatt már is hazafelé tartott. Mikor már elérte a sövényt, ami után nem sokkal az ő otthona következik, megjelent egy tarajos sül. Mit ne mondjak, Tüske Gézának a szava is elállt, tátott szájjal nézte a szeme elé táruló földi angyalt.
-Szia! Anna vagyok. Láttam hogy erre jársz az utóbbi napokban. Mi célod erre fele?- érdeklődött kedvesen a lány.  
Erre Géza csak összefüggéstelenül hetet havat összehordott míg meg tudott szólalni rendesen.
- Az én nevem Tüske Géza. Itt lakunk a sövény mögött. 
Majd addig addig beszélgettek amíg teljesen megszerették egymást. Tüske Géza hazavitte Tarajos Annát a családjához, hívtak egy papot aki azonnal össze is eskette őket.
Itt a vége fuss el véle ha Tüske Géza nem találta volna meg élete szerelmét, talán az én mesém is tovább tartott volna

Huncutkák

Egyszer volt, hol nem volt volt 3 huncutka. Elhatározták hogy világot látnak és elindultak amerre láttak... Mentek mentek mendegéltek míg nem egyszer kitalálta a 3 huncut hogy menjenek el egy luxus hajó kirándulásra. Így is lett. Ugyan nem volt miből, de szépen belógtak potyautasként a fedélzetére. Elindultak, majd miután már mindenhol emberek voltak ők is kimerészkedtek a rejtekhelyükről és tanakodni kezdtek. Rendben van hogy bejutottak... De mégis egy kabinban sokkal jobb lenne álomra hajtani a fejüket mint a mentőcsónakban bújkálni. Így tehát huncut Pityu előállt azzal az ötlettel, hogy próbáljanak szerencsét és üssenek le 3 embert akinek elfoglalják a kabinjukat. Igen ám...csak hogy ekkor huncut Réka addig addig gyönyörködött a tájban és játszotta az agyát mígnem sikerült beleesni a tenger hullámzó vizébe. 
-Segítség- jajveszékelt a huncutka. Huncut Fancsi és huncut Pityu tanakodni kezdtek mit kezdjenek pórul járt társukkal? 
-Majd beugrok érte - huncut Pityu már mászott is volna a korlátra hogy a habokba vesse magát. Ám huncut Fancsi mást talált ki.
- Ha beugrasz csak téged is ki kell menteni, ezzel nem segítesz sokat.
-Van más ötlet? 
Eközben szerencsétlen huncutka már elég távol került a hajótól és már teljesen reménytelennek látszott a helyzete. Mígnem felfedezték hogy van egy mentő öv a hajó oldalán. Csak hogy huncutka már nagyon messzire sodródott... 
-ÁÁH hagyjatok meghalni! -Huncut Réka már feladta, gondolta most már teljesen mindegy, majd valahogy szépen meghal a habok között vagy megpróbálja utol érni a hajót. Másik két huncut próbált kitalálni valamit még....de sajnos nem sikerült. 
Ekkor huncut Fancsika fejében felvillant egy villanykörte, talán lesz egy jó ötlet...meg is osztotta huncut Pityulival.
- Karatézzuk le a kapitányt és forduljunk vissza huncut Rékáért, aztán ledobjuk a mentő övet. Huncut Pityu megörült az ötletnek, más lehetőség úgy sem maradt...így hát elindultak a....a... Ahol van a kormány kerék. 
A kapitány mit sem sejtve vígan fütyörészett és hátra fordult az ajtó nyitás hangjára. 
- ide tilos a belépés uram és hölgyem.
-Sajnos ezt most nem fogjuk megbeszélni - a két huncut ártalmatlanította a karate tudásával a kapitányt majd huncut Fancsika megfogta a kormány kereket. 
- Majd én! -Mondta a másik huncut. 
-Az én ötletem volt!- kérte ki magának a kis huncutka. Addig addig dulakodtak míg sikerült megegyezniük. Huncut pityuka a jobb míg huncut Fancsika a bal kezével kormányoz. Így megfordult szépen a hajó. Majd huncut Réka kezdte feladni a reményt aztán meglátta, hogy a távolban a hajó felé közeledik. 
-Létezik hogy értem jönnek? -gondolkodott. 
A luxus hajó végre megérkezett huncut Rékához és szerencsére nem is ütötték el. Huncut Fancsika bedobta a mentő övet és huncut Pityulival együtt kihúzták s szerencsétlen huncutkát. 
-Hála nektek megmenekültem! -Huncutéknál nagy volt az öröm, és tovább folytatták útjukat a tenger végtelennek tűnő kékségében. Itt a vége fuss el véle, mese tovább nincs. S tán még mindig huncutkodnak, ha még meg nem unták.